.:: Kutyavári Állatorvosi Rendelő

Táplálkozás

A zöld leguán eredeti élőhelyén szinte kizárólag növényekkel táplálkozik, elsősorban lombevő. A fiatal példányok és a tojásrakás előtt álló nőstények fogyasztanak ugyan több-kevesebb állati táplálékot, de még náluk is a növény dominál. Günter Köhler Costa Ricában 16, autó által elütött zöld leguán gyomortartalmának vizsgálatakor állati maradványokat egyáltalán nem talált. A tizenhat példány közül tizenöt kizárólag leveleket, egyikük pedig, amelyet egy gyümölcsöskert tőszomszédságéban ért a baleset, nagyobb mennyiségű gyümölcsöt fogyasztott halála előtt. Megfigyelések szerint Panamában él egy populáció, amely több mint 80%-ban egyetlen növényfaj, a Lonchocarpas pentaphyllus leveleivel táplálkozik. A fogságban tartott leguánok egészséges ösztöneiben azonban nem szabad megbízni, ezek ugyanis a sült krumplitól a konzerv

macskaeledelen át a pudingig mindent hajlandók elfogyasztani, ami nem jelenti azt, hogy ez meg is felel nekik. A leguánok táplálékát tehát gondosan kell összeállítani, s ennek a terráriumban is elsősorban levelekből, hajtásokból kell állnia. Felhasználható saláta, káposzta, kelbimbó, spenót, sóska, karalábé- és reteklevél, tyúkhúr, pitypang, százszorszép, zsálya, útilapuk, lóhere, lucerna, árvacsalán, szőlő- és málna-levél, fű, akáclevél, sárgarépa zöldje, stb. Fontos szerepet játszanak a gabonamagvak és gabonacsírák (pl. tejes kukorica, rizs), a zabpehely, valamint a reszelt sárgarépa. A többi zöldség és gyümölcs (uborka, alma, körte, eper, szőlő, szilva, kiwi, stb.) legfeljebb 20%-át tegye ki a tápláléknak. Óvatosan kell bánni a banánnal, sárgadinnyével, őszibarackkal, ezekben ugyanis a kalcium és a foszfor aránya erősen a foszfor irányába tolódik, s ez kedvezőtlen a gyíkok számára. A túl sok foszfor ellensúlyozására igen alkalmas a pitypang etetése, ennek Ca:P aránya ugyanis 2,5:1. A zöldségeket és gyümölcsöket jól összekeverve adjuk, hogy ne csak az ínyencségeket válogassák ki !
Az etetőtálat helyezhetjük a talajra is, ám egyes példányok csak akkor esznek eleget, ha a faágon táplálkozhatnak, így tányérjukat a terrárium valamely magasabb pontján kell rögzíteni. Állati eredetű táplékként számításba jöhet a tücsök, csótány, sáska, viaszmolyhernyó; az újszülött, illetve kifejlett állatoknál a felnőtt egér, de csak nagyon mérsékelt mennyiségben. Még a tojásrakás előtt álló nőstények fehérjeszükségletét is kielégíti heti 1-2 egér.
A táplálék a leguán gyomrába és vékonybelébe gyakorlatilag változatlan formában kerül. Az emésztés döntő része a vastagbélben történik, cellulózbontó baktériumok segítségével, melyek lehetővé teszik a a nehezen emészthető, magas rosttartalmú, fehérjében és szénhidrátban ellenben szegény táplálék feldolgozását. A leguánok emésztése roppant gazdaságos : energiaszükségletük csupán 6 %-a egy azonos testtömegű rágcsálóénak és 3 %-a egy madárénak. Az újszülött leguán még nem rendelkezik a gyomrában élő baktériumtenyészettel, s ezt úgy szerzi be, hogy felnőtt fajtársainak

ürülékét, vagy talajdarabokat fogyaszt. Terráriumban az ürülék nem mindig hozzáférhető, és olyan mikroorganiz-musokat is közvetíthet, amelyek a felnőtt állatot nem károsítják, az újszülöttet azonban meg-betegítik, ezért a bélflóra kialakítása céljából inkább kerti földet kínáljunk a fiatal állatoknak.
Az ásványanyag- és vitaminszükséglet fede-zésére bőven biztosítsunk kalciumot feldarabolt szépiacsont és calcium lacticum formájában, valamint megfelelően adagolt vitaminkészít-ményt (elsősorban A és D3-vitamint). Óvakodjunk a vitaminok túladagolásától ! Egy növendék leguán D3-vitaminszükséglete például kb. 500-1.000 IE (nemzetközi egység) hetente, a felnőtteké heti 100-500 IE/testsúlykilogramm. A vitaminadagot célszerű ellenőrizhető formában, egy-egy jó falatra csöppentve közvetlenül az állatok szájába adni. A vitaminok kedvező hatása szempontjából szükséges a természetes fény. A szabadban történő napoztatás során "legeltethetjük" is leguánjainkat, de vigyázni kell, nehogy vegyszerrel kezelt növényt fogyasszanak !

Szaporítás

A leguánok párzási időszaka a természetben a száraz évszakra esik. Terráriumi tartás során is csak akkor számíthatunk szaporulatra, ha imitáljuk a száraz és esős évszak változását (ld. a fentebbi táblázatot!). A párzásra decemberben és januárban kerül sor, a hímek ezen időszak alatt erősen területvédők. A gyíkoktól megszokott módon, tarkóharapással ragadják meg a nőstényt. Érdekes dolog, hogy két nőstény között is megfigyelhetők látszatpárzások. A tojásrakás 8-10 héttel a párzás után történik. Az első öt hétben a nőstény étvágya észrevehetően megnő, majd 2 héttel a tojásrakás előtt beszünteti a növényi táplálék felvételét, egy héttel később már állati táplálékot sem fogad el. A tojások kitöltik a teljes hasüreget, súlyuk az állat súlyának egyharmadát is kitehetik.
A vadon élő, kifejlett leguánnak a krokodilokon és nagyobb óriáskígyókon kívül nem sok természetes ellensége van, a fiataloknak azonban annál inkább. A legnagyobb leguántojásrabló az orrmányosmedve, de más ragadozók, sőt, a pekarik is

feldúlják a fészekalját. Nem csoda hát, hogy a nőstények igyekeznek tojásaikat a lehető legnagyobb biztonságot nyújtó, saját maguk által ásott vagy kibővített üregekbe rejteni. Ennek az ösztönös viselkedésformának az eredménye az, hogy ha a terráriumban nem áll rendelkezésre megfelelt rejtekhely, a nőstény nem rakja le tojásait, és a tojásvisszatartás az életébe is kerülhet. A sikeres szaporításhoz tehát tojatóládára van szükség, melynek bejárata kb. 40 cm hosszú alagút, kamrája pedig 40x40 cm alapterületű. A láda kb. 15 cm magas legyen, hogy a nőstény érezze a mennyezetet, ha felemeli a fejét, ez ugyanis biztonságérzetet ad neki. A tojatókamrát töltsük fel tőzeg és homok 3:1 arányú keverékével, hőmérséklete ne legyen lényegesen több, de kevesebb sem 30°C-nál. A zöld leguán általában 30-40 tojást rak, de kivételes esetben 80 fölötti is lehet a fészekalj. A keltetés perlit között történjék, 28-30°C körüli hőmérsékleten. Más gyíkokhoz hasonlóan az alacsonyabb keltetési hőmérséklet valószínűleg a leguánoknál is a nőstények felé, a magasabb pedig a hímek irányába tolja el a kikelő utódok ivararányát. A keltetés közben a talajt enyhén nyirkosan kell tartani. A túl nedves keltetési közeg még nagyobb veszélyt jelent a tojásokra nézve, mint a túl száraz. A 70-90 nap után kikelő fiatalok megfelelő körülmények között gyorsan nőnek, 2-3 hónap alatt megduplázzák testsúlyukat. Ivarérettségüket terráriumban kétéves koruk körül érik el, valamivel korábban, mint a természetben. Az újszülött állatok ivarára csak tippelni lehet, felnőtt korukban azonban másodlagos nemi jellegeik alapján jól megkülönböztethetők. A hímek háttaraja magasabb, toroklebernyege egyharmadával nagyobb, mint a nőstényeké, combjukon a femonálpórusok feltűnően nagyobbak és kifejezettebbek. A párzási időszakban heréik is észrevehetően megnagyobbodnak. Meglepetést okozhatnak viszont a domináns hímmel együtt tartott

gyengébb, fiatalabb hímek, ezek ugyanis a szexuális mimikri módszerét alkalmazva igyekeznek nősténynek látszani, s ezt olyan hatékonyan teszik, hogy az embert is megtéveszthetik.
Első életévük során a zöld leguánok gyors növekedésük miatt szinte állandó vedlésben vannak. A felnőtt állatok évente csupán egy-két alkalommal bújnak ki bőrükből. A vedlések alkalmával ügyelnünk kell a farokvégre, a lábujjakra és a bőrfüggelékekre, mert az esetleg rajtuk maradó elhalt bőr vérkeringési zavarokat okozhat. A zöld leguán az egyik leglátványosabb terráriumlakó, ehhez nem fér kétség, de az sem vitás, hogy a legigényesebbek közé is tartozik. Első osztályú ellátást, gondosan összeválogatott táplálékot és fejedelmi lakosztályt kíván, de ez nem is csoda, hiszen valódi uralkodó ő : a gyíkok királya.