"Arra lennék kíváncsi, hogy a kutyák mennyire látnak jól a sötétben ! Mondjuk, az ember és a macska között hol állnak ?"

A kutya a farkas háziasított alfaja, az ember egyik legjobb és leghűségesebb barátja. Az egyetlen olyan állatfaj, amely latin nevében megkapta a familiaris, azaz a családhoz tartozó jelzőt. A kutya őse, a farkas, mint emlősállat is elsősorban a szaglása alapján tájékozódik. A farkas szürkületi ragadozó lévén többnyire színvak, számára fontosabb a tárgy mintázata, a színárnyalat foka (világosabb, sötétebb), ezért is nehéz a ku-tyákat a színek megkülönböztetésére kiké-pezni, hiszen a színek számukra jelentékte-len tényezők.

Az érzékszervei közül úgy tartják, hogy a ku-tya látása a legfejletlenebb, ami természete-sen nem azt jelenti, hogy csökkent fényviszo-nyok között suta lenne. A kutyák éjszakai látása rendkívül fontos tulajdonsága volt a ragadozó ősök miatt, azonban bármennyire fejletlenebb, mint a szag-lásuk, ma is ugyanolyan fontos érzékszervük. A kutyáknak ötször-hatszor ke-vesebb fény is elégséges a szükséges látáshoz, mint az embernek, tehát egy kuvasz sem botladozik a sötétségben, ha hagyunk egy kis fényt neki, hiszen szemük jól funkcionál alacsony fényviszonyok között is. Mint az embereknél, a szemben is kétfajta fényérzékeny sejt található, az úgynevezett pálcikák és csapok, amik reagálnak a fényre és segítenek feldolgozni a vizuális informá-ciókat. Az úgynevezett pálcika alakú idegsejteket használják legjobban a tompa fényben mozgás észlelésekor, a csapokat pedig erős fényben a színek és a részletek felderítésére. A kutya szeméből hiányzik egy ún. begyűrődés a retiná-ban, amelyben a látósejtek és a fényérzékeny idegsejtek igen közel vannak egymáshoz. A kutyát az evolúció során a távoli, apró részletek soha nem is ér-dekelték, szemét lényegében a hozzá relatíve közeli mozgás érzékelésére specializálta.

Azonban köztudott dolog, hogy a kutyák sokkal jobban érzékelik mozgást, míg a színek látásával és megkülönböztetésével hadilábon állnak. A perifériás lá-tása is jobb a kutyáknak, mint az emberek-nek, bár a távolság felmérésével néha gond-ban lehetnek. A jó színlátás fontos volt a fáról fára ugráló embernek, hogy megtalálja a leg-érettebb, legtáplálóbb gyümölcsöt, míg a ku-tyának és ragadozó őseinek az éjszakai va-dászathoz idomult jobban a szemük. A ku-tyák között gyakran előfordul a piros-zöld színvakság, míg a férfiaknál csak 4%-ban létezik ez a gyengeség. Látószögünk körülbelül 180 fokos, míg a macskáké 185, a kutyáké 240 fok, a lovaké pedig 330 fok.

Összességében hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy (önmagunkhoz viszo-nyítva), a kutya látása fejletlenebb, mint az emberé. Pedig kedvencünk hallása és szaglása tökéletes, amihez képest elhanyagolható, hogy harmadik érzék-szerve már kevésbé jól funkcionál. A kutya látása elég éles, megfigyelőképes-sége jó. Megfigyelhetjük, milyen biztonsággal vadásznak az erdőben, fák között, a legsötétebb éjszakában is anélkül, hogy megsértenék magukat, vagy akadályokba ütköznének. Számukra azonban a szagok világa sokkal fontosabb a látásnál, hiszen szaglása révén tájékozódik, s emlékezetében is különböző szagok benyomását őrzi. Mindent, ami fontos számára, az orrával ismeri fel.

Sokan úgy jellemzik a kutyák látását, mint egy rövidlátó emberét szemüveg nél-kül. Mindez mérőszámokban nézve azt jelenti, hogy az ember látási élessége 20/20, azaz, amit egy normál ember 20 méter távolságból lát. A rövidlátók látásának élessége 20/30, azaz 20 méter távolságból látja azt, amit egy e-gészséges látású ember 30 méter távolságból. A kutyánál ez a szám : 20/75, tehát az emberénél több mint három és fél-szer rosszabb.

És mi a helyzet a macska látásával ? A macska a legcsekélyebb fényt is érzékeli maga körül, a környezetében, parányi fény-töredékekkel képes tájékozódni a sötétben. Ez a retinájuk felépítésének köszönhető, hi-szen még a gyenge fénysugarak is működésre ingerlik érzékelő sejtjeiket. A macska szemében több a pálcika, és kevesebb a csap alakú idegsejt, mint az emberében, Ezért jobban lát sötétben, de kevésbé képes a finom részletek megkülönböztetésére.