Kutyavári Állatorvosi Rendelő
Aktuális hírek  Bemutatkozunk  Elérhetőségeink  Szolgáltatásaink  Védőoltások  Állatpatika   Kisokos  Hasznos linkek  A Kutyavárról  Oldaltérkép  In English	KISEMLŐS TÁPLÁLÁS, SZELIDÍTÉS, TÁRSAS ÉLET A kisemlősök között is sok különböző táplálkozási igényű faj található, van amely csak zöldséget, de van amelyik csak szinte csak húst fogyaszt. Azonban az általában elmondható róluk, hogy könnyen szelídíthetők, persze itt is van kivétel (pl. a mókusok). Általában szeretnek csoportosan élni, de egyedül is tarthatod őket, ha van időd, hogy foglalkozz velük, ezt később bizalmukkal és ragaszkodásukkal hálálják meg. Kisemlősök étrendje Mennyire szelidíthetők ? Egyet vagy többet ? KISEMLŐSÖK ÉTRENDJE Mivel nem egységes állatcsoportról van szó, valamennyi fajra egyaránt érvényes táplálási tanácsokat a kisemlősökre vonatkozóan nem lehet adni. Még a rágcsálókon belül is igen nagyok az eltérések táplálékigény tekintetében, hiszen míg pl. az egérfélék, a hörcsögök vagy a mókusok viszonylag sok állati fehérjét igényelnek, addig a kérődzőkhöz hasonlóan emésztő tengerimalac gyakorlatilag csak növényi anyagokat fogyaszt. Természetesen az egyéb rendszertani csoportokba tartozó fajok táplálkozása még inkább eltérő. Lássuk most a táplálékként számításba jöhető anyagok csoportjait ! Zöldeleség. A legtöbb rágcsáló táplálkozásának alapját a növényi anyagok képezik. Ezek egyik csoportja a vegetatív növényi részek, vagyis a gyökerek, szárak, levelek. A legtöbb rágcsáló és nyúl szívesen fogyasztja a zöldségesnél vásárolt saláta, káposzta mellet a réten szedett füvet, lóherét, lucernát vagy pitypanglevelet is. A zöldeleség etetésekor általános szabály, hogy ne kínáljuk az állatnak nedvesen, harmatosan : aján-latos egy kicsit fonnyasztani. Sok kisemlős szí-vesen fogyasztja a szénává szárított takarmányt is. A gyökerek (pl. répa) és zöld növényi részek ne származzanak erősen műtrágyázott területről, ezekben a növényi részek-ben halmozódik fel ugyanis a legnagyobb mennyiségben az egészségre káros nitrát. Gyümölcs. A gyümölcsök tápanyag- és vitamintartalmuk mellett magas ned-vességtartalmuk miatt is kedvelt táplálékai a rágcsálóknak, főként a kistermetű, energiadús táplálékot igénylő fajoknak. A gyümölcsöt mindig darabolva, esetleg kissé aszalva kell kínálni, mert az egészben adott gyümölcs maradványa könnyen rothadásnak indul. Szemes takarmány. A legtöbb kisemlős takarmányának nélkülözhetetlen ré-szét képezik a különféle magvak (búza, árpa, kukorica, köles, napraforgómag, dió stb.). Magas tápértékűek és nem romlékonyak, így bőséggel adagolhatók, ám vigyázni kell, mert az olajos magvak (pl. napraforgó, dió) túlzott etetése a fogságban tartott, keveset mozgó állatoknál elhízást eredményezhet. Az egér-félék, tengerimalacok a szemes takarmány mellett szívesen ropogtatnak kő-keményre száradt kenyeret, kiflit is, a mókusok táplálékát viszont tobozzal, makkal is ki kell egészíteni. Mesterséges tápok. Léteznek haszon- és laborállatok számára mestersé-gesen összeállított, préselt nyúl- és rágcsálótápok, melyek megfelelő arányban tartalmaznak tápanyagokat és vitaminokat. Ezek jól alkalmazhatók a társálla-toknál is. Ásványianyagok. A legfontosabb ásványianyag, amihez a kisemlősöknek hozzá kell jutniuk, a kalcium; ezt legegyszerűbben szépiacsont formájában biztosíthatod. Az állateledel-boltokban kaphatók különféle táplálékkiegészítők kisemlősök számára, ezeket azonban az előí-rásnak (vagy még inkább az állatorvos tanácsá-nak) megfelelően szabad csak alkalmazni, mert a vitamin-túladagolás veszélyes lehet ! Állati fehérje. A rágcsálók túlnyomó része a növényi táplálék mellett állati eredetű eledelt is fogyaszt. Főként a hörcsögök és mókusok, de az egerek és patkányok is igénylik a fehérjetartalmú táplálékot. Kiváló állati fe-hérjeforrás pl. a kemény tojás, a sajt, esetleg némi kutya- vagy macskaeledel, de a csíkos mókusok például rendszeres rovartáplálékot is igényelnek, a pat-kányok pedig akár a sült csirke csontját is szívesen lerágcsálják. Hús. Külön kategóriát képvisel természetesen a vadászgörény (esetleg a mo-sómedve), mely ragadozó lévén, kimondottan húsevő. Táplálására felhasz-nálható a nyers marha- vagy csirkehús, tojás, tejtermék, némi gyümölcs, illetve a konzerv macskaeledel, de sokan fehéregérrel, naposcsibével is megkínálják. Fontos tudni, hogy a ragadozók zsákmányukat szőröstül-bőröstül, béltartal-mával együtt falják fel : a csak színhúson való tartás hiánybetegségekhez ve-zet. Itatás. A kisemlősök között vannak olyan fajok, amelyek sivatagi életmódjuk miatt, ha elegendő lédús táplálékot kapnak, nem igényelnek ivóvizet. Ilyen pél-dául az aranyhörcsög. A legtöbb állatnak azonban szüksége van vízre, amelyet legjobb önitatóból kínálni, hogy ne szennyezze be. Fogkoptatás. A rágcsálók fogai folyamatosan nőnek, ezért állandóan koptatniuk kell. A fogak koptatására alkalmas maga a kemény táplálék (pl. kukorica, száraz kenyér vagy fél dió, amelyből az állat maga bányássza ki a belét), valamint a szépiacsont, de ezenkívül nagyon hasznosak a kemény, kérges fadarabok (pl. nyárfa). Vigyázat : egyes gyümölcsfák kérge mérgező ! Vissza az oldal tetejére MENNYIRE SZELIDÍTHETŐK ? A kisemlősök sokfélék, így szelídíthetőségükre nézve sem lehet általános megállapí-tást tenni. Egy részük mindenesetre könnyen megszelídíthető, és kézbe vehető, a harapás veszélye nélkül. Általában az egészen aprócska fajok nehezebben létesí-tenek kapcsolatot az emberrel : az egér vagy a törpehörcsög elbűvölő kis jószág, és megfelelően tágas terráriumban izgalmas viselkedésformáikat figyelheted meg, de ha kezes kedvencre vágysz, inkább a nagyobbacska fajok közt nézz szét. A móku-sokat szinte lehetetlen igazán megszelídíteni : csak a szopós kortól, cumisüvegből nevelt példányok lesznek nagyjából megbízhatóak. Nagyon könnyen szelídül viszont a laborpatkány vagy a degu, és szinte sohasem harap a tengerimalac. Ne ijeszd meg ! Az egyik legfontosabb dolog, hogy soha ne ijessz rá az állat-kára, a legtöbb kisemlős ugyanis ilyenkor harap. Soha ne érintsd meg alvás közben; ha szükséges, kelts egy kis zajt, ébreszd fel vele, és csak amikor már látja, hogy a gazdája az, akkor nyúlj hozzá ! Ne markold meg ! A kisemlősök rettenetesen félnek attól, ha szorosan megmarkolják őket, ez ugyanis a ragadozót idézi fel bennük. Ezért az állatkát mindig óvatosan fogd meg, úgy, hogy ő maga is kapaszkodhasson vagy megvethesse a lábát a kezeden. Ha még nem bízol meg benne igazán, használj eleinte bőr-kesztyűt. Természetesen előfordulhat, hogy va-lamiért szorosan kell tartani az állatot; ilyenkor a tarkóján kell összecsippenteni a bőrt, a lábakat pedig lefogni. Ezt a fogást azonban tartogasd az állatorvosi vizit számára ! Az egeret, patkányt csu-pasz farkánál fogva is megragadhatod, a degut, mongol futóegeret vagy mókust viszont sohase fogd meg a farkánál, mert a farok bőre leválhat. Ne hajkurászd ! A legtöbb állat nem szereti, ha kergetik. Ha nem hagyja magát megfogni, inkább csalafinta csellel csalogasd be egy kis kartondobozba, s azzal együtt (vagy akár a házikójával) emeld ki a terráriumból. Ne dugd be az ujjad ! Alapszabály, hogy soha semmilyen állat ketrecébe ne dugd be az ujjadat a rácson. A bedugott ujjat az állat tápláléknak nézheti, vagy magánterületét féltve is beleharaphat. Jutalmazás. Megjelenésedet igyekezz mindig kellemes élménnyé tenni az ál-latka számára. Ha megszokja, hogy mindig egy jó falat üti a markát, valahány-szor felbukkansz a ketrece előtt, hamar megkedvel majd. Az intelligensebb rágcsálókat jutalomfalattal akár kis produkciókra (pl. kötélmászás) is rávehe-ted ! Büntetés. A legtöbb kisemlősnél büntetéssel semmit nem tudsz elérni, ráa-dásul olyan aprók, hogy a legkisebb testi fenyítés is végzetes lehet számukra. Talán az egyetlen eset, amikor kellemetlen élményt kell okoznod szőrös ked-vencednek, a vadászgörény tanításához fűződik : a görénykölyköt úgy szokták leszoktatni a harapdálásról, hogy ha harap, megfricskázzák az orrát. Ezt nagyon fontos idejében megtanítani neki, mert a felnőtt görény fogai nagyon hegyesek, és az állkapcsa igen erős ! Rendszeres foglalkozás. Ha azt akarod, hogy az állatkád tartósan szelíd ma-radjon, foglalkozz vele mindennap, de legalábbis ne hagyj ki hosszú szünete-ket ! Minél fiatalabb korban kezded el a kézhez szoktatást, annál biztosabb a si-ker. Vissza az oldal tetejére EGYET VAGY TÖBBET ? A kisemlősök egy része a természetben magányosan él. Ilyenek például a mókusok vagy a hörcsögök, amelyek sokszor még az ellentétes nemű partnert is csak a párosodás idejére tűrik meg maguk mellett (bár minél inkább domesztikálódik egy állat, annál inkább hajlik a társas életmódra, így a mára háziállattá vált szíriai aranyhörcsög már sokkal kevésbé magányos, mint a vad ősökhöz közelebb álló rokonai). Mások viszont csoportosan, kolóniában élnek, és rosszul viselik a magányt. Mielőtt eldöntöd, hogy egy vagy több állatkát szeretnél tartani, néhány dolgot mérle-gelni kell. Soha nincs csönd ! A kolóniában élő állatok (mint pl. a tengerimalac) gyakran folyamatos hangadással igyekeznek tartani egymással a kapcsolatot. Vannak, akik ezt kedvesnek találják, másokat idegesít. Az állat azonban akkor érzi magát biztonságban, ha hangjelzésére választ kap. Korán párt választanak. Egyes rágcsálók (pl. a mongol futóegér) meglehe-tősen korán párba állnak, és később már nehezen fogadnak el másik társat. Ha tehát többet akarsz tartani belőlük, fiatal korban kell összeszoktatni őket. A magány két oldala. A legtöbb csoportban élő állatfaj a gazdájához akkor lesz igazán ragaszkodó, ha magányosan tartják. Erre azonban csak akkor vál-lalkozz, ha valóban rendszeresen tudsz foglalkozni vele, és helyettesíteni tu-dod számára a társakat. Ha erre nincs mód, inkább több (legalább két) állatot tarts. Mi legyen a kicsikkel ? Ha két különnemű állatot tartasz, azok előbb-utóbb szaporodni kez-denek. Ez eleinte nagyon izgalmas élmény, de később már nem lehet mit kezdeni a sok apró-sággal. Ezért jobb, ha nem párt, hanem azonos nemű egyedeket tartasz. A legtöbb csoportosan élő állatfajból nemcsak két nőstény, hanem akár két hím is jól megfér egymás mellett - főként, ha együtt nőnek fel (esetleg testvérek), és nincs nőstény, akiért vetélkedniük kellene. Vissza az oldal tetejére