Ismét egy kistestű kutyusé a főszerep, a yorkshire után ismerkedjünk meg egy kicsit hasonló, de hófehér szőrű édes kis aprósággal, mely külön fejezetet érdemel. Ráadásul, akinek kifejezetten csak pici kutya fér el a lakásában, most már ezen a fajtán is gondolkodhat. Hogy megéri-e ? Tarts velünk, s máris megtudod !

Ha megjelenik előttünk az utcán egy kis máltai, nem látunk mást, mint egy pici, játékos, ugyanakkor rendkívül elegáns megjelenésű, hosszú, olykor földig érő szőr-zetű kis szőrmókot, mely azonnal magára vonja a tekintetet. Ölebként és házi kedvencként egyre népszerűbb fajták közé kezdik sorolni, amit persze nem csupán szépségének, de értelmének és érzékenységének is nagyban köszönhet.

A MÁLTAI SELYEMKUTYA EREDETE

Bár már nálunk, Magyarországon is egyre elterjedtebb, mégis egészen máshol kell keresnünk származásának színhelyét. Első hallásra azt feltételeznénk, hogy nevé-ből adódóan bizonyára Málta szigete volt a hely, ahol ez az aranyos kutyafajta valamilyen kezdetleges for-mában meglátta a napvilágot. Pedig erről szó sincs. Valójában máshol kell tapogatóznunk.
A neve a szemita "malat" szóból ered, melynek jelen-tése : kikötő, menedék. Ősei ugyanis a Földközi-tenger kikötőiben és partjain éltek, ahol komoly feladatuk volt.
A kikötők raktárházaiban és hajók raktáraiban csak úgy hemzsegtek az egerek és a patkányok, így ezek irtására a máltai kutyusokat hasz-nálták. "Canes melitenses" néven Kr. e. 384-322 körül már Arisztotelész feljegyzé-seiben is szerepel. Ugyanez a kutyus már az ókori Rómában is feltűnt, ahol Kr. u. előkelő hölgyek kísérőjeként volt látható akkoriban, sőt, reneszánsz festményeken is ecsetvégre került számos hasonló kutyus, szintén magas rangú hölgyek oldalán.
Ezek mellett számtalan római és görög edény- és cseréptöredék maradt ránk, amelyek kicsi, hosszúszőrű kutyákat ábrázolnak. Az Egyesült Államokban az 1800-as évek környékén jelent meg, első törzskönyvezése pedig 1888-ra becsülhető.

A MÁLTAI SELYEMKUTYA LEÍRÁSA

A máltai törzse kicsi, kissé nyújtott, melyet kifejezetten hosszú, fehér szőrtakaró borít, megjelenése nagyon elegáns, fejtartása büszke, előkelő. Ha nagyon pontosak akarunk lenni, akkor a törzse 38%-kal hosszabb, mint a marmagassága, a feje hossza pedig 6/11 része szintén a marmagasságának. Mozgása egyenletes, rövid, gyors léptékű.
Koponyája oldalt kissé domború, stopja rendkívül kife-jezett, 90 fokos szöget alkot. Orrtükre nagy, kerekded és teljesen fekete, ajkai szintén feketék. Állkapcsa nem túl erős, de tökéletesen illeszkedik, sem nem előre-ugró, sem nem csapott. Fogai jól fejlettek, fehérek.
Élénk, nyitott szemeiből csak úgy árad az értelem, me-lyek az átlagosnál nagyobbak, formájuk majdnem telje-sen kerek. A szemgolyók nem illeszkedhetnek mélyen, az a jó, ha egy picit kidülled-nek.
Nyakának felső vonala ívelt, a tarkónál látható módon kiemelkedik, hossza kb. a marmagasság fele. A fülek majdnem háromszögűek. A járomcsont fölött magasan tűzöttek, alig emelkedettek és a koponyához simulva hordottak. Farka a far meg-hosszabbításánál tűzött, a tövénél vastagabb, a vége felé elvékonyodó. Erőteljes csontozatú, párhuzamos hátsó végtagok jellemzik. Szőrzete sűrű, fényes, függöny-szerűen és súlyosan leomló, selymes szerkezetű.
Teljesen sima, nem lehet sem hullámos, sem göndörödő, egyedül az elülső végta-gokon a könyököktől a mancsokig megengedett. Ennek a fajtának nincs aljszőrzete. A máltai fején nagyon hosszú a szőr, az orrháton szintén, olyannyira, hogy össze-keveredik a szakállal. A koponya és a fül hosszú szőrzete szintén keveredik egy-mással. Színe tiszta fehér, esetleg még halvány elefánt-csont árnyalata megengedett.
A kutyákat az USA-ban kétféle hajcsomóval láthatjuk. A kölyköknek gyakran egy "copf"-juk van, mert a fejen lévő szőrzet még nem elég hosszú ahhoz, hogy két copfot a-lakítsunk ki.
Európában és Ausztráliában általában egy copfot készí-tenek a kölyök és felnőtt kutyáknak egyaránt. Sok olyan kutyát látni, amelyek bőrén feketés vagy barnás foltok találhatóak, amikből enyhén sárgásbarna szőrszálak nőhetnek ki. Valószínűleg ez annak a maradványa, hogy az 1900-as években színes selyemkutyákat próbáltak kitenyészteni.
Marmagassága a kanok esetében 21-25 cm, míg a szukáknál 20-23 cm, súlya pe-dig 2-4 kg.

A MÁLTAI SELYEMKUTYA JELLEME

Bár egy nagyon apró kutyáról van szó, mégis azt mondhatjuk, hogy a máltai selyem-kutya nem ismeri a félelmet. Azt tartják róla, hogy az összes kistermetű kutya közül a legkedvesebb és legkellemesebb modorú, mindemellett nagyon játékos is. Éppen temperamentuma miatt egyedülálló a többi kutya között, így ha nagyon félős vagy kifejezetten agresszív máltaival találkozunk, akkor biztos, hogy a kutyus komoly sze-mélyiségbeli problémákkal küzd.
A máltaik imádnak játszani, legyen a játékszere műa-nyag, színes, olyan, ami csörög vagy sípol, de megte-szi a gazdi összegöngyölt, levetett zoknija is.
Mérete ellenére kiváló jelzőkutya. Bár az idegeneket nem annyira kedveli, gazdájáért rajong. Egy igazi kifi-nomult, tiszta, elegáns kutyus.
Hozzáértők szerint, ha egyszer veszel egy máltait, nem akarsz majd más kutyát ! Hogy ez igaz-e ? Talán egyszer lesz rá lehetőséged, és kipróbálhatod, az együtt töltött idő biztosan meg-győz majd !