Vissza a főoldalra Kutyavári
Állatorvosi Rendelő
Vissza a főoldalra
Vissza a főoldalra


Aktuális hírek 

Bemutatkozunk 

Elérhetőségeink 

Szolgáltatásaink 

Védőoltások 

Állatpatika 

 Kisokos 

Hasznos linkek 

A Kutyavárról 

Oldaltérkép 

In English  


  
AZ ERDÉLYI KOPÓ



Igen, sajnos szomorú tény, hogy az erdélyi kopó, a kilenc magyar kutyafajta egyike, mára már nem található meg túl nagy számban. Ez a közepes termetű, ritkaságnak számító kutyafajta ősi magyar kopófajta, akit a speciális éghajlati, terep- és vadá-szati viszonyok alakítottak ki. Régészeti leletek azt bizonyítják, hogy már a népván-dorlás idején is éltek kopó típusú kutyák a Kárpát-medencében. Ezeknek fennma-radt néhány példánya, ugyanakkor a honfoglaló magyarokkal is érkeztek kopók, akikkel ezek keveredtek, s kialakult a pannon kopó, az erdélyi kopó közvetlen őse.

AZ ERDÉLYI KOPÓ EREDETE

A fajta virágkorát a középkorban élte, amikor is a főúri udvarok kedvelt vadászkutyái voltak. Az erdélyi kopónak két típusa alakult ki,
a rövid- és a hosszú lábú változat. A két típust más-más feladatra használták: míg a hosszú lábú változatot főként erdei vadászatokon nagyvadak (pl. medve, bölény, vaddisznó, hiúz), addig a rövid lá-bút apróvad (pl. róka, nyúl), illetve sziklás terepen zer-gék vadászatára használták elsősorban.
A XIX. század végén még jelentős számban előfordult a fajta, ennek ellenére a XX. század elejére a fajta csaknem kipusztult. 1944. és 1969. között egyetlen al-mot sem jegyeztek, s a Nemzetközi Kutyaszövetség kihaltnak nyilvánította a fajtát. Ráadásul egy 1947-ben kiadott román rendelet értelmében minden kopót ki kellett irtani.
Máramaros szigeten mégis találtak néhány fennmaradt példányt, melyek közül nem kis kockázattal sikerült kettőt Magyarországra csempészni, s a két kutya egy ideig a budapesti állatkert lakója lett. Újratenyésztését nem is olyan régen, 1986-ban kezd-ték el. A fajta megmentése Dr. Fodor Tamás, Győrffy Lajos és Bogdán Imre ne-véhez fűződik. Mára Magyarországon kívül jelentősebb számban főleg Romániában található meg.

AZ ERDÉLYI KOPÓ LEÍRÁSA

Az erdélyi kopó közepes termetű, rövidszőrű, elegáns vadászkopó. Magassága a rövid lábú esetében 45-50 cm, míg a hosszú lábúé 55-65 cm között mozog. Igény-telen kutya, mely a szélsőséges éghajlati viszonyokat is jól bírja. Feje hosszúkás, a koponyarész enyhén ívelt. A
stopvonal gyengén fejlett, orrtükre fekete. Háta egye-nes, ágyéka feszes, fara kissé lejtős, mellkasa mély, hasa enyhén felhúzott. Végtagjai párhuzamosak, egye-nesek. Szemei közepesen nagyok, kissé ferdén met-szettek. Füle középmagasan tűzött, a pofájához si-mulva lóg. Szőre rövid, sűrű, testhez simuló, tömött. Szőrzete fényes, de durva tapintású.
A hosszú lábú kopó alapszíne fekete, cserszínű foltok a pofa tájékán és a lábakon található. Ez a cserszín jellegzetes vonalban halad, valamint a fehér is megengedett az orron, mely homlok-csíkban folytatódhat, esetleg gallérként a nyakon, és a mellkas alá húzódva, vala-mint a lábvégeken és a farok végén is megengedett. A rövidlábú kopó alapszíne zsemle, a has és a végtagok felé halványuló árnyalattal. A fej és a hát lehet kormos. Fehér részek ugyanott elfogadottak, mint a hosszú lábú változatnál. Testsúlyuk 30-35 kg.

AZ ERDÉLYI KOPÓ TULAJDONSÁGAI

Egy nagyon jóindulatú, bátor, s egyben szívós, gyermekszerető kutyáról van szó. Gazdájához rendkívüli módon ragaszkodik, ha kell, meg is védi. Igénytelen, ugyan-akkor nagyon könnyen tanítható. Egy jellegzetessége a fajtának - mely főként vadá-szat közben tapasztalható -, hogy hajtás közben magas, csengőre emlékeztető, vonyító hangot hallat.
Az erdélyi kopó nagyon szereti a társaságot, fajtatársaival is nagyon jól kijön, viszont erős vadászösztöne miatt más háziállat nem biztos,
hogy biztonságban lesz mel-lette. Idegenekkel szemben tartózkodó és gyanakvó, a gyerekekkel viszont remekül kijön. Végtelenül kitartó, i-gazi vadászkutya. A vadászattal kapcsolatos teendőket szinte ösztönösen végzi, alig kell tanítani, míg egyéb dolgok elsajátításához türelmes munkára van szükség a gazdi részéről.
Imádja a mozgást, a futást, úszást, így inkább sportos életvitelű gazda mellé ajánlott. Kiegyensúlyozott, értel-mes, élénk állat. Akár személyőrzésre is alkalmas. Mozgásigénye ellenére lakásban és kertben is tartható.
Tehát látható, hogy egy nagyon értékes kutyafajtáról van szó, s jó lenne, ha nem kellene újra attól félni, hogy a fajtára a kipusztulás vár.