Kutyavári Állatorvosi Rendelő
Aktuális hírek  Bemutatkozunk  Elérhetőségeink  Szolgáltatásaink  Védőoltások  Állatpatika   Kisokos  Hasznos linkek  A Kutyavárról  Oldaltérkép  In English	HÜLLŐK, KÉTÉLTŰEK A LAKÁSBAN A "csúszómászókat" hosszú időn át általános közutálat övezte, az utóbbi évtizedekben azonban egyre többen csodálkoznak rá ezeknek az állatoknak a szépségére. A hüllők és kétéltűek sok tekintetben a "jövő társállatai": nem zajosak, nem szagosak, a bezártság sokkal kevésbé viseli meg őket, mint a madarakat vagy az emlősöket, gondozásuk az elfoglalt emberre sem ró túl nagy terhet, sok fajuk viszonylag hosszú életű, és lakóhelyük, egy szépen berendezett terrárium önmagában is a lakás dísze lehet. Ezek az állatok egymástól jelentősen eltérő rendszertani csoportokat képviselnek, ezért tartásukra általános receptet nem lehet adni. Hüllők, kétéltűek a lakásban A terrárium felépítése Terráriumtípusok HÜLLŐK, KÉTÉLTŰEK A LAKÁSBAN Ha kevés az idő ? A kétéltűek és hüllők anyagcseréje viszonylag lassú és gazdaságos : lényegesen kevesebbet esznek, kevesebbet mozognak, és kevesebbet ürítenek, mint a madarak vagy az emlősök. Legtöbbjüket nem szükséges naponta etetni, és férőhelyük is kevesebb takarítást igényel, mint a melegvérű állatoké. Nem szenvednek az unalomtól. A változó testhőmérsékletű állatok idegrendszere, és ezzel együtt intelligenciája kevésbé fejlett, mint az emlősöké. A hüllőkből hiányzik az emlősökre jellemző kíváncsiság és kezdeményezőkészség, ezért nem szenvednek annyira a bezártságtól, és nem rombolják környezetüket olyan módszeresen. Fontos a környezet ! A kétéltűek és hüllők teste sokkal szorosabb kölcsönhatásban van a környezettel, mint az állandó testhőmérsékletű állatoké. Ezért sokkal inkább kényesek arra, hogy környezetük adottságai a természeteshez hasonlók legyenek. Speciális táplálkozás. A hüllők és kétéltűek döntő többsége csak természetes, sokszor élő táplálékkal etethető. Ezzel számolnia kell annak, aki tartásukba szeretne belevágni. Az élő táplálékállatok kezelése nemcsak technikai, hanem etikai problémákat is felvet. Nem babusgatni valók. A kétéltűek és a hüllők között viszonylag kevés az olyan faj, amely érdemben kapcsolatot tud létesíteni az emberrel. Ezeknek állatoknak természetes szépségében és viselkedésében kell gyönyörködni, babusgatásra általában nem alkalmasak. Vissza az oldal tetejére A TERRÁRIUM FELÉPÍTÉSE A kétéltűek és hüllők tartására szolgáló alkalmatosságok összefoglaló neve terrárium. A terrárium általában üvegből készült tartály, melyet azonban nem csak az különbözteti meg az akváriumtól, hogy nevének megfelelően víz (aqua) helyett föld (terra) van benne : a különböző környezetből származó állatfajok igényeinek megfelelően a terrárium felépítésében is lényeges különbségek mutatkoznak. Forma. Téves az az elképzelés, hogy míg az akvárium inkább magas, mint széles, addig a terráriumot a nagy alapterület és a kis magasság jellemzi. Valójában mind klimatikai, mind esztétikai okokból a terrárium esetében is kedvezőbb a magas felépítés. Legfeljebb egészen száraz környezetben élő állatok számára felel meg a lapos, ún. asztalterrárium. Méret. Általánosságban minden állat férőhelyének a lehető legnagyobbnak kell lennie, de természetesen a terrárium optimális méretét meghatározza a benne tartott állatok mérete, száma és mozgásigénye. A terráriumi állatok mérete az aprócska nyílméregbékáktól vagy parányi gekkóktól a több méteres leguánokig vagy óriáskígyókig elég változatos lehet, de még az azonos méretű gyíkok vagy siklók mozgásigénye között is elég nagy lehet fajonként az eltérés. Általános elvárás, hogy a békának ugrásnyi, gyíknak iramodásnyi, kígyónak pedig teljes kinyújtózásnyi helye mindenképpen legyen. A legnagyobb mozgásigényű hüllők meglepő módon a teknősök, méretükhöz képest ők igénylik a legnagyobb férőhelyet. Nyitás-zárás. Az akváriumot, mivel víz van benne, csak felülről lehet kezelni, a terráriumra azonban ez már nem igaz. A legtöbb állat tartása szempontjából sokkal előnyösebb az elején vagy oldalán, mint a tetején nyíló terrárium : az ember kényelmesebben hozzáfér a talajhoz, tereptárgyakhoz, vízmedencéhez, etetőtálakhoz és magukhoz az állatokhoz, s az állatok is kevésbé riadnak meg, ha nem felülről nyúlunk feléjük. Sok békára és gyíkra jellemző, hogy megriasztva felfelé menekülnek : ezeknél különösen megnehezíti a kezelést, ha a terrárium felül nyílik. A legelőnyösebb a vitrinszerűen, eltolható üveglapokkal nyíló terrárium, ennek ajtaján ugyanis tetszés szerinti oldalon, tetszés szerinti rést nyithatunk. Fontos, hogy az állat ne férhessen ki az egymás mögött elcsúszó üveglapok közötti résen. Szellőzés. A terrárium légcseréjét szellőzőnyílásokkal lehet (és kell) biztosítani. A szellőzőnyílások elhelyezkedését és méretét elsősorban az határozza meg, hogy milyen páratartalmat szándékozunk a terráriumban elérni : alacsony páratartalmú környezethez nagy felületű, magas páratartalmúhoz kisebb szellőzőnyílások szükségesek. A kedvező légcsere akkor valósul meg, ha a terrárium tetején lévő szellőzőrácson át távozó elhasznált levegő helyére az egyik oldal aljába vágott oldalszellőzőn érkezhet be a friss levegő. Világítás és fűtés. A terráriumot - főként ha nappali állatok lakják - világos, huzatmentes helyre kell állítani, de ezenkívül többnyire szükség van mesterséges világításra is. A világítótestet a terrárium tetejének dróthálós részére kell tenni, a napozóhelyként kiszemelt magaslat - műszikla vagy farönk - fölé. Ügyelni kell rá, hogy az állatok nehogy megégethessék magukat vagy túlhevülhessenek, de a legmelegigényesebb állatok (pl. tüskésfarkú gyíkok) számára a hőforrás alatt lokálisan akár 35-40 C is lehet a hőmérséklet. A hüllők számára az ablak- és terráriumüvegen átszűrődő és a közönséges izzólámpából származó fény nem elegendő : a nappali fajoknak időről időre szüksége van közvetlen napoztatásra (persze biztosítva az árnyékba húzódás lehetőségét), vagy a manapság már rendelkezésre álló napfénycső használatára. Éjszakai fajok terráriumát éjjelre érdemes holdfényt utánzó, kékre színezett gyenge izzóval megvilágítani, hogy a sötétben is figyelemmel kísérhessük tevékenységüket. Szükség lehet a terrárium talajának fűtésére is, ám vigyázni kell, hogy a fűtőtest meg ne égethesse az állat bőrét. Szabadtéri kifutók. A hazai nyár időjárási viszonyait egyes terráriumi állatok jól viselik; ezek számára szabadföldi kifutót is lehet létesíteni a kertben, esetlen szabadtéri terráriumot a teraszon, erkélyen. A szabadtéri létesítmények esetében különösen oda kell figyelmi a megfelelő búvóhelyek létesítésére és a biztonságos zárhatóságra, amely nemcsak az állatok szökését akadályozza meg, hanem az esetleges ragadozók behatolását is. Szabadföldi kifutóban tarthatók nyáron pl. a szárazföldi teknősök és egyes agámák, kerti tóban a víziteknősök. Szabadtartás a lakásban ? Noha sokan vannak, akik megpróbálkoznak egyes hüllők (főként teknősök, esetleg leguánok) terrárium nélküli, a lakásban szabadon való tartásával, ez a hüllők igényeinek nem felel meg. A lakás hőmérséklete, és sokszor a levegőjének páratartalma túlságosan alacsony, ami az állatok életműködéseit kedvezőtlenül befolyásolja : a hüllő a túl alacsony hőmérsékleten nem egyszerűen csak fázik, hanem az emésztése is tökéletlen. A parkettán vagy a szőnyegen nem kopnak megfelelően a teknősök karmai, a bútorok nem kínálnak a gyíkok számára kényelmes mászófelületet. Kaméleonok esetében olykor beválik a szobanövények ágain való elhelyezés, illetve bizonyos feltételek mellett falon élő gekkók is tarthatók félszabadon, a szobafalra épített, de üveggel le nem választott burkolaton, de általánosságban a hüllők szabadon tartása a lakásban nem javasolt. Vissza az oldal tetejére TERRÁRIUMTÍPUSOK A terrárium berendezése nem csupán esztétikai okokat szolgál, hanem az állat érdekeit is : akár többszörösére növelheti az állat számára kihasználható alapterületet, és lehetővé teszi a hőmérsékleti lépcsőzetesség, a fény-árnyék viszonyok kialakítását, valamit a búvóhelyek által növeli az állat biztonságérzetét. A berendezésnek az állat eredeti életterének viszonyait kell utánoznia, ami nem feltétlenül jelent teljes természethűséget : szükség esetén pl. egy félbevágott virágcserép éppúgy megfelel búvóhelyként, mint egy természethűen kialakított mesterséges barlangocska. A legesztétikusabbak azonban a természetes élőhelyet utánzó, ún. biotópterráriumok, melyeknek természethű háttérdomborzatát könnyű vázra (pl. hungarocell) felhordott cementes habarcsból lehet elkészíteni. Az alábbiakban lássuk a terráriumok alaptípusait, melyeken belül természetesen számos variációs lehetőség létezik. Szárazterrárium. Sivatagi, félsivatagi, ill. egyéb száraz környezetből (pl. sziklás mediterrán hegyoldalakról) származó gyíkok, kígyók számára nagy alapterületű, lépcsőzetes teraszokkal kiképzett terráriumot kell építeni. A hőmérsékleti lépcsőzetesség akkor kedvező, ha legalább három magassági szint között változtathatják a helyüket az állatok. A műsziklák közé beépített száraz gyökerek fokozzák az esztétikai hatást. A teraszok kiugró peremei alatt árnyékos, védett búvóhelyek alakíthatók ki. A talaj homokos sóder, melyet a terrárium legmélyebben fekvő részein rendszeresen nedvesíteni kell. Terjedelmes vízmedencére nem, de kisebb itatógödröcskére feltétlenül szükség van. Teknősök esetében törekedni kell arra, hogy a domborzat (amely olyan meredek legyen, hogy a teknős ne tudjon felmászni rá, mert visszacsúszva a hátára eshet) a lehető legkevesebbet foglalja el az alapterületből. Itt elegendő egyetlen, szakadékszerű teraszt építeni, melynek esztétikai és árnyékolási, búvóhelyteremtési funkciója van. Erdei terrárium. Főként mérsékelt égövi siklók, illetve varangyok tartására alkalmas az a nagy alapterületű, előreugró sziklaperemekkel, terjedelmes barlangokkal, vaskos fatörzsekkel berendezett terrárium, amely bőven kínál az állatoknak árnyas búvóhelyeket, amelyekre visszahúzódva azért nem tűnnek el teljesen az ember szeme elől. Az alapterület legnagyobb részét tőzeges földből álló talaj tegye ki, melyet rendszeresen nedvesíteni kell. Szükséges egy viszonylag nagy terjedelmű vízmedence, melyet érdemes egy fölé nyúló műsziklaperemmel legalább félig leárnyékolni, és a terrárium egyik sarkában kialakítani, hogy minél kevésbé akadályozza az állatok szárazföldön való mozgását. Árnyéktűrő növényeket főként a teraszok peremén, a domborzatba mélyesztett földlabdákba érdemes beültetni, mert az innen lecsüngő hajtásokban tesznek a legkevesebb kárt az állatok. Őserdei terrárium. A trópusi őserdőkből származó, többségükben fán élő állatok, pl. nyílméregbékák, trópusi gekkók, kisebb-nagyobb őserdei leguánfélék, óriáskígyók számára magas építésű terráriumot kell létesíteni, sok sziklaterasszal, mászófákkal, és - a kisebb termetű, nem növényevő fajok esetében - élő növénnyel. Az alapterület jelentős részét a vízmedencének kell elfoglalnia, nemcsak az állatok fürdési igénye, hanem a magas páratartalom biztosítása érdekében is. A vízmedence fölött keresztbefektetett fatörzs előnyös megoldás, mert visszaadja az elvesztett szárazföldi alapterület egy részét. A terrárium talaját bőven öntözni, légterét rendszeresen langyos vízzel permetezni kell. A fán élő gyíkok etetőtálait magasan kell rögzíteni, mert ezek az állatok gyakran idegenkednek attól, hogy a talajon étkezzenek. Akvaterrárium. Elsősorban víziteknősök, de vízisiklók, víziagámák, illetve egyes gőték és békák tartására is legmegfelelőbb az akvaterrárium, melynek alapterületét jelentős részben a terjedelmes vízmedence teszi ki. A frontálüveget keresztben kettéosztani nem elegáns megoldás, ezért a szárazulatot célszerű a terrárium hátsó részében, összefüggő hosszanti partsáv vagy sziget formájában kialakítani. A szárazulat méretét és formáját ahhoz kell igazítani, hogy mennyit mozog az adott állat a szárazföldön : a mélyvízi teknősöknek például elegendő egy kis napozósziget, míg a félvízi teknősök és a vízisiklók nagyobb, összefüggő szárazföldi részt igényelnek. A terrárium hátoldalának domborzata alámosott partoldalt mintázzon, melynek - a víziteknősök számára elérhetetlen - tetejét vízparti növényekkel is be lehet ültetni. A medence mélysége az adott állatfaj igényeitől függ, de semmiképpen ne haladja meg a terrárium teljes magasságának harmadát, és a teljes hosszúság negyedét. A szárazulat partja enyhe lejtővel ereszkedjen bele a vízbe, de a víztérfogat növelése érdekében a medence benyúlhat a sziget alá is. Víziteknősök számára elölről nyitott, lejtős oldalú akvaterráriumot is lehet készíteni. A lágyhéjú teknősök számára alapkövetelmény a medence fenekén a vastag homokréteg, amelybe beáshatják magukat, de szívesen megteszik ezt a parton is, ha a talaj elég nedves. Steril terráriumok. Főként beteg állatok gyógykezelésekor, új állatok karanténozásánál, újszülött hüllők felneveléséhez, vagy nagyobb állományokban, a könnyebb kezelhetőség érdekében lehet szükség steril terráriumokra. Az ilyen terráriumnak is tartalmaznia kell az állat kényelmét szolgáló berendezési tárgyakat, de ezek könnyen tisztítható, mikroorganizmusoktól mentes anyagokból készülnek. Így például a talaj nem föld, sóder vagy kéregzúzalék, hanem padlószőnyeg-darab vagy agyaggranulátum, a berendezési tárgyak pedig parafából, cserépből és egyéb, lemosható vagy cserélhető anyagból készülnek, a természetes növényeket műnövények helyettesíthetik. A steril terrárium is lehet esztétikus, ha nem is kelti a természetesség látszatát. Vissza az oldal tetejére Forrás : Sulinet Öko-kör