A hüllők nem kezesbárányok, a babusgatás nem az ő világuk és a simogatás-nál jobban szeretik a gazdi zsákmányadó kezét. Néhány ötlet, hogyan érjünk hozzájuk.

Az első dolog, amit érdemes tudnunk, ha kézbe szeretnénk venni hüllőnket vagy két-éltűnket, hogy általában nem szeretnek kézben lenni. Igaz van, amelyik idővel meg-szokja, hogy ki-kiveszik és megsimogatják, de nem ez a jellemző. Kezelhetetlenségük egyik oka, hogy nem túl jó a látásuk - a hüllők és kétéltűek többnyire sötét helyeken tartózkodnak, bujkálnak.

A kígyók továbbá nem a szemlencséjük domborulatá-nak változtatásával fókuszálnak a különböző tárgyak-ra, mint az emberek, hanem - a fényképezőgép műkö-déséhez hasonlóan - szemlencséjük előre-hátra mozgatásával. Ez az izgalmas módszer épp a kígyók életmódjához passzol : a mozgó dolgokra könnyen, míg a mozdulatlan tárgyakra nagyon nehezen fókuszálnak.

Nem süketek !

Sokan hiszik azt, hogy a hüllők süketek, pedig valójában csak nem olyan a hallásuk, mint a miénk - ők a vibráló hangokra érzékenyek. A többi érzékszervük szintén nagyon kifinomult, ne becsüljük le őket.

Amikor feléjük közeledünk, érzékelik a hőmérsékletünket, a mozgásunkat és a szagunkat. Mindezek figyelmeztetik arra, hogy veszély közeleg. Tehát az első szabály : közeledjünk lassan, óvatosan ! Adjunk a hüllőnek időt, hogy megszokja az új környezetet, illetve a változásokat : jobb, ha az új állathoz pár hétig nem nyúlunk.

A kígyó és a teknős is hajlamos odakapni a túl közel merészkedő kézhez, még harapnak is, főleg ha azt hiszik, hogy táplálékot nyújtunk. Mindig mossuk meg a ke-zünket, hogy eltávolítsuk róla az idegen (egyéb állatról vagy ételről származó) illa-tokat. Az állatot a teste közepénél és a fejénél fogva emeljük fel, tartsuk határozot-tan, de gyengéden, nem szorítva.

Törékeny hüllők

Zsémbességük ellenére a hüllők igen érzékeny te-remtések, ezért nagyon óvatosan bánjunk velük ! A békák testét egyik kezünkkel fogjuk át, a másikkal pedig alulról tá-masszuk meg. A teknősöket mindig a páncéljuknál fogva emeljük fel és hasuk alatt tartsuk őket.

Mielőtt azonban túlzottan sokat fogdosnánk állatunkat, ne felejtsük el, hogy a sok babusgatás nagy stresszhatást jelenthet számára. Ha olyan állatot szeretnénk, melyet gyakran simogathatunk, akkor jobban tesszük, ha inkább kutyát vagy macskát választunk !

A gyerekekre mindig figyeljünk oda, amikor hüllővel játszanak. Ők ugyanis haj-lamosak megnyomorgatni az állatot, és amikor a hüllő ellenáll, visszaharcol, akkor ijedtükben elhajítják. Aztán kergethetjük a lakásban egészen addig, amíg el nem tű-nik valamelyik sötét zugban. Ezt a problémát úgy kerülhetjük el a legegyszerűbben, hogy először mindig a terráriuma felett fogjuk meg.

A gyerekek hajlamosak arra is, hogy ujjukat bedugják az állat szájába. Ezért fontos, hogy játék után mindig mossanak kezet ! Ez természetesen a felnőtt hüllőtartókra u­-gyanúgy vonatkozik.