Régebben a háziállat státuszt a kutya és macska töltötte be, mostanában a-zonban egyre gyakrabban találkozunk egzotikusabb, kevésbé szőrös ked-vencekkel : kaméleonokkal, gekkókkal, kígyókkal.

Talán nem az ölelnivaló az első jelző ami az eszünkbe jut, ha leguánra, szakállas a-gámára, teknősre, kaméleonra, vagy kígyóra gondolunk.

De attól még lehetnek ők is szeretnivalóak és házikedvencek. Annál is inkább, mert manapság kutya vagy macska helyett egyre több gye-rek áhítozik valamilyen trendi egzotikus állat után.

Igazi jelenségek

A hüllőbarátok már attól izgalomba jönnek, ha bele-gondolnak, hogy a hüllők törzsén belül több mint 7900 különböző fajt írtak le, és ki tudja mennyi vár még fel-fedezésre ? Színesek, érdekesek, szokatlanok és néha meghökkentők, nem csoda hát, hogy ennyi embert bűvölnek meg csupán a létezésükkel !

Nem kutya vagy macska, de...

A hüllők egészen más kunsztokkal lopják be magukat a gazdi szívébe, mint a macs-kák és kutyák, például nem dorombolnak, és nem várják roppant örömmel hazatér-tünket, cserébe viszont nem hangoskodnak, nem hullik a szőrük és még csak sétál-tatni sem kell őket meglehetősen bizarr időpontokban. Nem törekednek arra, hogy minél bensőségesebb kapcsolatot építsenek ki a gazdával, jobb szeretik a három lé-pés távolságot és a nyugalmat.

A baráti simogatást és dögönyözést roppantul utálják, zaklatásként értékelik a testi kontaktust minden formáját. Erre akár agresszióval és bujkálással is reagálhatnak, de nézzük el nekik, nekünk is szocializációs évekbe telik, amíg családi összejövete-leken nem bújunk el az asztal alá az ölelgetni vágyó nagynénik elől. Ha nem szimpa-tikus ez a tulajdonságuk, akkor inkább maradjunk a hagyományos, szőrös háziked-venceknél. Nem lenne túl jó menedzser belőlük, rosszul tűrik a stresszt, szélsősé-ges esetben akár el is pusztulhatnak.

Többségük remeteéletmódot folytat, nem szereti a hívatlan látogatókat, nem igényli a szórakoztatást. Természetes élőhelyükön is magányosan tengetik életüket : nem fajtársakkal, hanem egyedül vadásznak, esznek, alszanak vagy játszanak. Csak a párzási időszakban keresik egymás társaságát. Nem mondható, hogy családcent-rikusak lennének. Hüllőszelídítéskor már az is értékelendő pedagógiai eredmény, ha az állat nem rémül halálra vagy nem támad a gazdira, ha közeledik hozzá.

Persze a hüllőtársadalomban is vannak kivételek : a szakállas agáma vagy a vízi a-gáma jól viseli társai közelségét, sőt, az ember barátkozási szándékát is szíveseb-ben veszi.

Jó, ha tudjuk, hol a határ

Bár nem ölelgethetjük kedvencünket, azért mégis örö-münket lelhetjük benne, ha tudjuk, hogyan közeledjünk felé. Íme néhány apró szabály, melyek betartásával élvezhetjük egymás társaságát !

• Mielőtt megvennénk a kiszemelt hidegvérűt, nem árt tájékozódnunk arról, hogy mennyire társas lény, illetve összevetni azzal, hogy mi mit akarunk tőle : ölbe venni és babusgatni, vagy szobadíszként három lépés távolságból szem-lélni.
  
  
• A hüllők érzékeny állatok, luxusigényeik vannak optimális környezetet és a minőségi táplálékot illetően. Ezek hiányában könnyen megbetegedhetnek. Gyakoriak náluk a hiánybetegségek.
  
  
• Ha már kellőképpen felkészültünk hüllőtanból, elmehetünk állatunkért. A kiszemelt jószágot lehetőleg olyan díszállat-kereskedésből vagy tenyésztőtől hozzuk el, akik rendelkeznek a szükséges iratokkal és esetleg magyar nyelvű használati utasítást is mellékelnek. Azok az állatok, amelyekkel sokat foglal-koztak már kiskorukban is, sokkal könnyebben szokták meg új gazdájukat és barátkoznak meg vele. Ha nem áll módunkban tenyésztőtől vásárolni, de min-denképpen kezes állatot szeretnénk, akkor szakállas agámát, vízi agámát, ga-bonasiklót, királysiklót, óriáskígyót vagy teknőst válasszunk !
  
  
• Ne vegyünk vadon befogott állatot, az a legjobb, ha olyan állat mellett dön-tünk, amely már fogságban született. A befogott állatok félénkebbek, kiszámít-hatatlanok, éppen ezért sosem fogják eltűrni a kézbevételt. Velük ellentétben a már fogságban született példányok, ha nem is nagy örömmel, de elviselik a közeledésünket. Nekik a szintentartás miatt van szükségük a kézbevételre. Persze nem kell túl-zásba vinni az ölelgetést, napi 5-10 perc, eset-leg egy közös ebéd neki és nekünk is elegendő.
  
  
• Rigolyás állatok, ragaszkodjunk a megszo-kott rutinhoz ! A már kialakult etetési menet-renden ne változtassunk, ezzel ugyanis köny-nyen kizökkenthetjük az állatot. A hüllő - csakúgy, mint a többi jószág -, akkor érzi magát biztonságban, ha az élete bizonyos dolgokban a megszokott rutint követi.
  
  
• Csodáljuk messziről ! Ha mégis leküzdhetetlen vágyat érzünk arra, hogy uj-junkkal végigsimítsunk kedvencünkön, akkor válasszunk más fajokat, esetleg egy kutyát. Ha hidegvérűnk nem éppen kezes jószág, akkor is gyönyörködhe-tünk benne, csak éppen tisztes távolságból. Ne próbáljuk megszelídíteni azt a fajt, amely nem szelídíthető !