Kutyavári Állatorvosi Rendelő
Aktuális hírek  Bemutatkozunk  Elérhetőségeink  Szolgáltatásaink  Védőoltások  Állatpatika   Kisokos  Hasznos linkek  A Kutyavárról  Oldaltérkép  In English	HÜLLŐK, KÉTÉLTŰEK FAJOK, TÁRSAS ÉLET, HIGIÉNIA Vajon lehet e két kígyót együtt tartani ? Mitől úszik ferdén teknősünk ? Mek-kora helyen tartsuk állatainkat ? Érdemes-e nagyon egzotikus állatokat tar-tani ? Miért ne tartsunk mérgeskígyót ? Ezekre, és sok más fontos kérdésre adunk választ a hüllők, kétéltűekkel kapcsolatban. Terráriumi kétéltűek, hüllők Egyet vagy többet ? Higiénia, egészségügy TERRÁRIUMI KÉTÉLTŰEK, HÜLLŐK A terráriumban tartható kétéltűek és hüllők száma majdhogynem végtelen, ezért itt csak bizonyos csoportok általános áttekintésére szorítkozunk, kiemelve egy-két olyan fajt, amely különösen jól bevált, mesterségesen is tenyészthető, így tartása nem jár a természet károsításával, és a kezdő állattartót is megkíméli a kudarcélménytől. Farkos kétéltűek A gőték és szalamandrák némelyik faja jól tartható terrárium-ban; a leggyakoribb problémát esetükben az szokta okozni, hogy a túlfűtött lakásokban, illetve a nyári hőségben nehéz biz-tosítani a legtöbbjük számára kedvező hűvös erdei klímát. A leggyakrabban tartott képviselőik egyes vízigőték, mint például a bordás gőte vagy a tűzhasú gőte, illetve a kizárólag vízben élő, kopoltyúval lélegző mexikói axolotl. Békák A farkatlan kétéltűek vagy békák igen változatos állatcsoportot képviselnek. Némelyikük könnyen tartható terráriumban, mások gondozása igazi kihívást jelent. Az aga-varangy vagy a szar-vasbéka, esetleg bizonyos egzotikus levelibékák a kezdő állat-tartó számára is sok örömöt nyújthatnak, míg a csodaszép nyílméregbékák tartása tapasztaltabb terraristáknak való. Víziteknősök A leggyakrabban tartott, de korántsem a legkönnyebben tartott hüllők, különös tekintettel a vörösfülű ékszerteknősre, melyet napjainkig tömegével importáltak. A teknősök egyike sem ki-mondottan apró, a vörösfülű ékszerteknős pedig pénzérményi apróságból - megfelelő tartás mellett - néhány év alatt levesestányérnyira serdül, és a lakásban legalább fél négyzetméteres akvaterráriumot, de még inkább kerti tavat igényel. Szárazföldi teknősök Kedves megjelenésű, eleven tankok, melyek sokak szívét rabul ejtik, ám tartásuk zárttéri körülmények között nem egyszerű. A szárazföldi teknősök mozgásigénye lassú tempójuk ellenére nagy, és nem nélkülözhetik a természetes napfényt sem. A lakásban szenvednek, tartásukra csak annak érdemes vállalkoznia, aki a kertben vagy legalább az erkélyen napsütötte, szabadtéri kifutót tud biztosítani számukra. Kistestű gyíkok A terráriumi tartásra igazán alkalmas gyíkok testhossza nem haladja meg az 50 cm-t. A 25-30 cm-es agámák, leopárdgek-kók vagy kisebb leguánfélék, esetleg szkinkek, illetve a tapa-dólemezekkel rendelkező gekkók és anoliszok és egyéb eg-zotikus gyíkocskák elég nagyok ahhoz, hogy látványosak legyenek, de elég kicsik ahhoz, hogy a szobában kényelmes életteret rendezhessünk be számukra, ahol természetes viselkedésformáik is érvényesülnek. Valamivel nagyobbak a tüskésfarkú gyíkok, melyek a szárazföldi teknősökhöz hasonlóan nyáron szabadtéri elhelyezést igényelnek. Nagytestű gyíkok A nagytestű leguán- és agámafélék (zöld és fekete leguán, orrszarvú leguán, baziliszkuszok, vízi agámák stb.), valamint a varánuszok nagy méretük és nagy mozgásigényük miatt olyan nagy férőhelyet igényelnek, amely egy átlagos lakásban nehe-zen biztosítható. A csaknem szobányi terrárium temperálása is gondot okoz, ezek az állatok ugyanis a hazaitól erősen eltérő klímát igényelnek. Kaméleonok Igazán elbűvölő állatok, de tartásuk roppant komplikált, már csak azért is, mert igen változatos és nagy mennyiségfű rovar-táplálékot igényelnek. Csak annak érdemes belekezdeni, aki nagyon sok időt és törődést tud az állatára áldozni. Siklók A siklók között sok nagyon szép és terráriumi tartásra alkal-mas faj akad. A legkedveltebbek közé tartozik az észak-ame-rikai gabonasikló, valamint a szintén Észak-Amerikából szár-mazó királysiklók - mindegyik színpompás, könnyen tartható faj, melyeknek számos mesterségesen kialakított tenyészváltozata is létezik. Óriáskígyók Az óriáskígyók némelyik faja kedves, barátságos terráriumi állat, amennyiben az ember biztosítani tudja számára a kellően tágas terráriumot és a takarmányul szolgáló patkányokat, eset-leg nyulakat. A legszelídebb fajok közé tartozik a bálványboa és a tigrispiton (utóbbi hátránya, hogy irdatlan nagyra nő), kisebb termetű, ugyancsak látványos, de kevésbé bizalmas a királypiton, a kockás piton vagy az anakondafajok viszont roppant nagyra is nőnek, és nem is lesznek igazán szelídek. Mérgeset soha ! Bármennyire szépek is tudnak lenni a mérgeskígyók, bármilyen izgalmasnak ígérkezik is a tartásuk, jobb lenne, ha mindenki lemondana róla. A mérgeskígyó soha nem lesz bizalmas társa az embernek, soha nem lehet úgy beszélni róla, mint valódi társállatról. Mi értelme van egy fedél alatt élni egy olyan állattal, amely az első kínálkozó alkalmat kihasználná arra, hogy az életünkre törjön ? Vissza az oldal tetejére EGYET VAGY TÖBBET ? A hüllők és kétéltűek többsége nem él különösebben fejlett társas életet, ugyanakkor jó részük el is viseli a fajtársai társaságát, így ezek tarthatók csoportosan is. Némelyik kolóniában élő gyík vagy a szárazföldi teknősök példányai kifejezetten kedvet kapnak egymástól az evésre, ezek étvágyára tehát jó hatással van, ha nem magányosan kell éldegélniük. Annak eldöntésekor, hogy egy vagy több példányt, esetleg akár több fajt szeretnénk tartani, a faj(ok) természetes életmódja és szokásai mellett a terrárium adottságaira is tekintettel kell lenni. Kétéltűek. Békákból, gőtékből, szalamandrákból általában több példány is együtt tartható, de ezeknek körülbelül azonos méretűeknek kell lenniük, mert a kétéltűeknél nem ismeretlen a kannibalizmus : akár saját kisebb fajtársaikat is felfalják. Csak egymagukban ajánlatos tartani a szarvasbékákat, ezek a nagy-szájú haspókok ugyanis még a saját magukkal csaknem megegyező méretű állatokra is rátámadnak. Teknősök. A legtöbb teknősfajt kellően nagy helyen csoportosan is lehet tar-tani. A víziteknősök esetében azonban szintén érvényes, hogy a csoport tagjai között nem lehetnek túlzottan nagy méretkülönbségek. Csak magányosan tart-hatók viszont a lágyhéjú teknősök : ezek annyira agresszívak, hogy olykor cikcakkosra harapdálják egymás bőrpáncéljának vékony, puha szegélyét. Gyíkok. A gyíkok többsége csoportosan is tartható, de a legtöbb fajnál egy terráriumban csak egy hím lehet. A hímek egymás közti vetélkedése ugyanis annyira heves, hogy valamelyik fél könnyen áldozatul eshet. Ha nem a sérülé-sekbe, akkor az állandó stresszbe pusztul bele. Kellően nagy férőhelyen a leg-több gyíknál egy hímhez két-három, esetleg négy nőstény is tartozhat. Vannak azonban olyan gekkófajok, amelyeknek a nősténye is erősen területvédő, így ezek csak párosával tarthatók. Elvétve előfordul, hogy két hím gyík megfér egy terráriumban, de csak akkor, ha nincs közöttük nőstény. Kígyók. A kígyók nem területvédők, így nemtől függetlenül többet is lehet tartani belőlük egy terráriumban. Kivételt képeznek a kígyóevő fajok (pl. királysiklók), amelyek akár saját kisebb fajtársaikat is elfogyaszthatják, ezért inkább egye-sével kell elhelyezni őket. A párzási időszakban a hím kígyók vetélkednek a nőstényekért, de ezek a küzdelmek gyakorlatilag sohasem véresek, így a több hím jelenléte még jótékony hatással is lehet az állatok párzási kedvére. Több kígyó együtt tartása esetén azonban fokozottan kell ügyelni az etetések alkal-mával, nehogy egy zsákmányállatot több kígyó próbáljon lefojtani vagy lenyelni egyszerre. Társas terráriumok. Bizonyos esetekben egy terráriumban több faj tartása is megoldható, vagy azért, mert rokon fajok lévén, hasonló körülményeket igé-nyelnek és nem zavarják egymást, vagy azért, mert eltérő környezeti igé-nyeikből és életmódjukból adódóan felosztják egymás közt a terrárium szintjeit, élettereit. Az utóbbiak az igazán érdekes párosítások : például amikor egy terrárium talajszintjén teknősök cammognak, míg a fölébük magasodó műszik-lákon agámák surrannak, vagy amikor a terrárium életterét nappal agámák, éjjel pedig gekkók használják, míg a másik csoport tagjai a rejtekhelyükön alszanak. Elméletileg hasonlóan jó párosítást alkothatnának víziteknősök és leguánok vagy baziliszkuszok is, ám ezt a társítást a víziteknősökben gyakori és a gyíkokra veszélyt jelentő szalmonellafertőzés lehetősége miatt nem szokták javasolni. Vissza az oldal tetejére HIGIÉNIA, EGÉSZSÉGÜGY A hüllők és az ember szervezete oly mértékben különbözik egymástól, hogy közös betegségük alig van, fertőzésveszélytől tehát - a szalmonellózist leszámítva - nem-igen kell tartani. A hüllőbetegségeket csak az utóbbi években kezdte feltérképezni a tudomány : mivel ezeknek az állatoknak gazdasági jelentősége nem volt, gyógykeze-lésükre sokáig nem fordítottak gondot. Ma azonban már léteznek kifejezetten hüllőkre szakosodott állatorvosok. Beteg hüllők kezelésével házilag ne kísérletezzünk, mert a megfelelő gyógyszeradagolás eltalálása szakértelmet kíván ! Szalmonellózis. A hüllőkről emberekre terjedő fertőzések között a legnagyobb jelentőségű a szalmonellózis, amelynek hordozói lehetnek a halevő víziteknősök, de olykor akár a szárazföldi teknősök is (a teknősök maguk tünetmentesek). A higiéniai előírások betartásával a fertőzésveszély megszün-tethető : fontos, hogy a medence vizének leszívásakor a gumicsőből ne kerül-jön az ember szájába víz (a csövet nem kell szájjal megszívni, ha lassan a vízbe merítve kiszorul belőle az összes levegő, szívás nélkül is megindul benne a víz), valamint az, hogy a teknősökkel és a medencével való fogla-latoskodás után alaposan mossunk kezet. Kicsi gyereknek, aki ezt még nem tudja betartani, ne vegyünk teknőst! Fontos, hogy más háziállatok (kutya, macska) se ihassanak bele a teknősök vizébe, mert ők is megbetegedhetnek. Hiánybetegségek. A terráriumi állatoknál előforduló betegségek döntő több-sége a hiányos vagy helytelen táplálásra vezethető vissza. Az állat vásárlása előtt körültekintően kell tájékozódni annak táplálékigényéről, és a megfelelő élelemmel etetni, akkor is, ha látszólag mást is szívesen fogyaszt. Gyanús jelek. A hüllők esetében betegségre utaló jel a gyűrött, ráncos vagy fekélyes bőr, kiugró gerincoszlop, beesett szemek vagy megduzzadt szemhé-jak, rosszul záródó száj, szörcsögés, váladékozó orrlyukak, szennyezett kloá-katájék, tökéletlen vedlés, gyíkoknál a vékony, aszott comb és a teltségét vesz-tett, csontos farokrépa, duzzanatok az ujjakon vagy az ízületeken, kígyóknál a test hátsó részének megvastagodása, teknősöknél a meglágyult vagy torzult páncél, víziteknősöknél a féloldalas úszás. Ha ilyesmit tapasztalsz, fordulj állatorvoshoz ! Élősködők. Főként a vadon befogott állatoknál gyakoriak a külső és belső paraziták, de a talajjal, berendezési tárgyakkal (pl. farönk, moha) vagy a vadon gyűjtött táplálékkal is bekerülhetnek a terráriumba élősködők. A külső élősködők közül a leggyakoribbak a mákszemnyi, szürkés színű, apró fehér ürülék-pöttyöket maguk után hagyó atkák, a belső paraziták közül pedig a bélférgek. A gombás fertőzések különösen teknősökön gyakoriak. Élősködők felbukkanása esetén az állatorvoshoz forduljunk megfelelő irtószerért, mert az egyes szerek hatása a különböző fajokra eltérő : ami az egyikek jótékony, a másikra nézve halálos lehet ! Túlnőtt karmok, szarukávák. A gyíkok és teknősök karmai a terráriumban sokkal kevesebb igénybevételnek vannak kitéve, mint a szabadban, ezért gyakran túlnőnek. Ugyancsak gondot okozhat a szárazföldi teknősök fogatlan szájának éles szarukávája, amely szintén túlnőhet, és akadályozza a táplál-kozást. A túlnőtt szarurészeket éles pedikűrollóval le lehet vágni, ügyelve, hogy a karomban futó vérér ne sérüljön. Vedlési nehézségek. A kígyók és gyíkok rendszeresen levedlik kültakarójuk elöregedett külső hámrétegét. A gyíkoknál ez darabokban válik le, amit egyes fajok (gekkók, anoliszok) azonnal megesznek, a kígyóknál viszont egészben, ún. kígyóing formájában. A vedlés előtt néhány nappal az állat színe tompáb-bá, szürkéssé, esetenként fehéressé válik, a kígyók esetében a szem kékesen opálos lesz. A vedlési rendellenességek leggyakoribb oka a vitaminhiány vagy a túl száraz környezet. Ilyenkor az elhalt bőr nem tökéletesen válik le a testről. A kígyók esetében szakadozott darabokban foszlik le, míg egyes részeken gyűrött foszlányokban a testre tapad. A gyíkok esetében a legtöbb problémát a vékony lábujjakon, illetve a háttarajt viselő fajok esetében a bőrfüggelékeken megtapadt elhalt bőrfoszlányok okozzák, melyek gátolhatják az érintett test-rész vérkeringését, és akár annak elhalását is okozhatják. A nehezen vedlő állat elhalt bőrét langyos vizes fürdővel fel lehet lazítani, és a rátapadt bőrt óvatosan lemasszírozni, a következő vedlésig pedig A-vitamint adagolni (állat-orvos útmutatása alapján) és ügyelni a levegő páratartalmára, a talaj nedves-ségére. Teleltetés. A mérsékelt égövi hüllők egészséges életmódjának szerves része a téli nyugalmi állapot. A legtöbb faj esetében ez a szaporodáshoz is nélkülöz-hetetlen. Az állatokat üres gyomorral kell eltenni pihenni, fagymentes kör-nyezetbe (+ 4-8 C), olyan közegbe (pl. enyhén nyirkos moha vagy avar közé), amely meggátolja a testük kiszáradását. Víziteknősöket sekély vízben is lehet teleltetni. Telelés közben az állatokat nem szabad háborgatni, de rendsze-resen ellenőrizni kell, és ha felébrednek, visszatenni már nem szabad őket. Szubtrópusi, ill. sivatagi fajok is igényelhetnek téli pihenőt, ez azonban rövid ideig tart, és elegendő a terrárium hőmérsékletét + 10-15 C-ra csökkenteni. A teleltetés nem egyszerű művelet, így annak megkezdése előtt feltétlenül beszéljünk egy szakemberrel. Vissza az oldal tetejére