Az ékszerteknősök barátságos állatkák. Hamar megszokják környezetüket. Ha min-dennap azonos időben és valamilyen jelzés kíséretében etetjük őket, a jelzés hatá-sára szinte rohannak az etetés helyére és nyakukat nyújtogatva várják a számukra ínycsiklandó falatokat, ezáltal is örömet szerezve gazdájuknak !

Története

Az ékszerteknősök Észak- és Dél-Amerikából származó, vízben élő állatok, pon-tosabban nem is egy fajt takar ez a kifejezés, hanem több rokonfajnak a gyűjtőneve. Az állatkedvelők figyelmét mindenekelőtt apró termetükkel hívják fel magukra, ugya-nis a kereskedelemben kapható példányok nagysága csak ritkán haladja meg a tíz-forintos fémpénz méretét. Elöljáróban fel kell világosí-tanunk a kedves olvasót, hogy megfelelő táplálás mel-lett ezek az apró állatkák szépen növekedésnek indul-nak és általában elérik akár a 20 cm-es nagyságot és a 25 éves életkort is.

Beszerzése

Az állatkereskedésekben kapható teknősök többsége egyenesen Amerikából érke-zik. Az egészséges ékszerteknős egyenesen úszik (a féloldalas mozgás tüdőgyul-ladás jele lehet), páncélja kemény. A puha páncél valamilyen hiánybetegségre ve-zethető vissza.

Az állat helyének kialakítása

Az ékszerteknősök elhelyezésére úgynevezett akvaterráriumot kell berendeznünk. Ez azt jelenti, hogy a megfelelő méretű üvegterráriumot úgy kell kialakítani számuk-ra, hogy egyik felében mintegy 120x60 cm alapterületű, 25 cm mélységű, úszkálás-ra alkalmas víz legyen, amelyet célszerű egy nagyobb teljesítményű akváriumszű-rővel tisztán tartani. A másik felében pedig olyan kavics-, illetve sóderaljzatot képez-zünk ki, amelyre a teknősök ki tudnak mászni, tehát lejtőt alakítsunk ki a vízben. A korábban sekély vízben tartott állatokat fokozatosan szoktassuk hozzá a mélyebb vízhez, ugyanis a hirtelen úsztatás végzetes lehet számukra.

A teknősök nagyon szeretnek sütkérezni és általában kedvelik a meleget, ezért a víznek el kell érnie a 25-30 C-os hőmérsékletet. Ezt megfelelően fűtött lakásban könnyen megteremthetjük csekély belső fűtéssel, a közismert akváriumi fűtőberen-dezésekkel. Ha azonban fűtenünk kell a vizet, akkor a terráriumot egy üveglappal ta-karjuk le, különben a meleg vízben lévő állat hideg levegőt lélegzik be, ami tüdőgyul-ladáshoz vezethet.

Ha az akvaterráriumot nem tudjuk úgy elhelyezni, hogy naponta több órás napfény is érhesse, tanácsos olyan világítást készíteni, mely bizonyos hőt is sugározva lehe-tőséget nyújt teknőseinknek a sütkérezésre.

A vízbe vízinövényeket telepíteni nem szükséges, de a szárazföldi oldalra nyugodtan ültethetünk olyan nö-vényeket, amelyek kedvelik a sok vizet (vízipálmákat, zöldikéket, filodendronokat, pletykákat stb.). A betele-pítésnél gondoljunk arra is, hogy teknőseink viszony-lag rövid idő alatt elszennyezik a vizüket, ezért gyak-rabban kell azt cserélni. Ilyenkor nagyon ügyeljünk ar-ra, hogy a friss víz hőmérséklete megegyezzen az e-redetivel ! Ha szűrőberendezést működtetünk, a vízcserék lényegesen ritkábban szükségesek.

Etetés-itatás

Az ékszerteknősök ragadozó állatok, ezért táplálásukra elsősorban az élő elesé-gek jöhetnek számításba. Ilyenek az apróbb halak is, ezért a teknősöket soha se tegyük hallal betelepített akváriumba, mert ez drága játéknak bizonyulhat. Szívesen fogyasztják az élő vízibolhát, tubifexet, a nagyobb példányok az élő lisztkukacot, lep-kéket, legyeket. Alkalom adtán jó étvággyal bekebelezik az élő szúnyoglárvákat is. Ne etessünk szárított bolharákot, szárított halakat, szárított marhaszívet és a hú-sokat is kerüljük, ezek ugyanis súlyos vitaminhiányhoz és elhulláshoz vezethetnek ! A legjobb táplálék a fagyasztott apróhal - olcsó, könnyen beszerzhető és a tek-nősök számára a legegészségesebb ! A hal minden részét - a csontokat és bel-sőségeket is - etessük meg ! De vigyázzunk, nehogy túletessük !

Míg az apróbb példányokat naponta kell etetni, addig a nagyobbakat elegen-dő két-naponta. A túletetés következtében felgyorsul a növekedésük, és egykettőre azt vesszük észre, hogy a szinte ékszerként csillogó aprócska teknőc szépen fej-lett, zöld állattá növekedett, amelynek csupán a színe tér el a jól ismert hazai mo-csári teknősétől.

Az eleséget mindig a vízbe adjuk. Mindig csak annyit, amennyit az állat 10-15 perc alatt elfogyaszt. Még jobb megoldás, ha etetés céljából a teknőst kiemeljük szokásos helyéről (pl. egy lavórba), és csak az etetés befejeztével helyezzük visz-sza. Ezzel lényegesen csökkenteni lehet a terrárium vizének beszennyeződését.

A lisztkukacot, lepkéket csipesz segítségével is etethetjük. Ezt a módszert állatkánk gyorsan elfo-gadja, és jókedvően kebelezi be az ily módon felkínált falatokat is.

Gondozás

Ne feledkezzünk meg az ásványi anyagok, vitami-nok pótlásáról sem ! Ha nem áll módunkban rendszeresen apró halakat, csigákat beszerezni, szükséges heti egy-két alkalommal kevés sovány marhahúsdarabká-ban kalciumfoszfátot vagy szépiareszeléket adni, és ezt csipeszről kínálva a tek-nőccel lenyeletni. A vitaminok pótlása is hasonló módon történhet. Nem árt, ha egy-egy salátalevélkét is megkísérelünk elfogadtatni kedvencünkkel. Az ékszerteknős társaságkedvelő, ezért helyes több példányt is együtt tartani.

Figyeljük az állatok viselkedését ! Rendellenesség észlelésekor haladéktalanul forduljunk állatorvoshoz vagy kérjük ki gyakorlott terrarista tanácsát. Ez különösen akkor elengedhetetlen, ha a páncél puhulását észleljük !

Szaporítás

A teknősök tojással szaporodnak. A teknős nem utódgondozó, eredeti élőhelyén a tojások kiköltését a napra bízza. Mesterséges keltetés esetén gondoskodnunk kell a megfelelő páratartalomról és hőmérsékletről. Az ékszerteknőstojások kiköltéséhez 95 %-os páratartalom, illetve 27-29 C-os hőmérséklet szükséges. A tojások for-gatását kerülni kell. A kis teknősök 100-120 nap alatt bújnak ki a tojásból.