A dél-amerikai Andokból származó deguk igen barátságos, könnyen szelí-díthető rágcsálók, ennek köszönhetően rövid időn belül házikedvencekké váltak. Életmódjukat, tartásukat, betegségeiket ismerteti a cikk.

A deguk (Octogon degu) könnyen szelídíthető, nappal aktív, nem túl igényes, társas lények, így otthoni tartásuk egyszerű és könnyen kivitelezhető.

ELŐHELY

A degu, két másik közeli rokonával (Octogon bridgesi és Octogon lunatus - e két faj Európában még ritkaság) a dél-amerikai Andokban honos. Chile, Argentína és Peru hegyvidékeinek füves, bokros területein földalatti járatokban élő rágcsáló. A többnyire nappal aktív család (általában 1 hím, 3 nőstény és a kölykök) füveket, gyökereket, magvakat eszik. A családon belül szigorú hierarchia uralkodik, más kolóniába tartozó hímek közt gyakori a területvédő verekedés, amely során olykor súlyos sérüléseket szenvednek. Rendkívül éberek, a rájuk vadászó madarak, emlősök elől üregeikbe menekülnek. Elszaporodva, nem ritkán súlyos mezőgazdasági károkat okoznak.
Európában az 1950-es években jelent meg, elsősorban állatkísérleti célokra hozták be. Hazánkba a '80-as évek végén érkezett az első kolónia.

ELHELYEZÉS

A deguk terráriumának berendezésekor a rágcsálók elhelyezése című részben ismertetetteken túl az alábbiakra kell ügyelnünk. Mivel társas lényekről van szó (magányosan súlyos depresszióba esnek), a terrárium mérete két állat számára ne legyen kisebb 100x60x60 cm-nél. Ha nem akarunk szaporulatot, két azonos nemű, ellenkező esetben külön kolóniából származó párt vegyünk. Az idősebb állatokat nehéz összeszoktatni (de nem lehetetlen !), törekedjünk arra, hogy fiatal állatokat szerezzünk be !
Almozáshoz leginkább a homok ajánlható, hisz élőhelyén is ebben ás üregeket. A homok hátránya, hogy ketrec esetén könnyen kiszórják az állatok. Ha az elterjedtebb faforgácsos almozást választjuk, hetente egyszer kis faedénybe tegyünk be néhány órára homokot, hadd porfürdőzzenek kedvenceink. Ha hosszabb időre hagyjuk bent a homokos tálat, WC-nek fogják használni (a deguk mindig egy helyre WC-znek). A homokot általában kéthetente, a forgácsot hetente kell cserélni.
Ügyeljünk arra, hogy a terrárium rácsozata erős drótból (pl. : acélháló) készüljön, mert rendkívül e-rős fogaikkal a vékonyabb, kevésbé ellenálló huza-lokat szétrágják. Otthonuk alja, etető- és itatóedé-nyeik se készüljenek műanyagból, mert az meg-rágva és lenyelve pusztulásukat okozhatja. Edényeik súlyos, nehezen felborítható anyagból készüljenek (pl. : égetett cserép, rögzített fémtál) !
Gondoskodnunk kell tereptárgyakról is ! Mindenképp helyezzünk be odút, ami növeli biztonságérzetüket. Ez készülhet fából vagy égetett cserépből. Előbbit óhatatlanul szétrágják, állandóan növő metszőfoguk koptatása miatt azonban erre nagy szük-ségük van. Odút, mászókát (imádják a többszintes terráriumot) saját kezűleg is készíthetünk, ebben az esetben azonban ügyeljünk arra, hogy ne mérgező legyen a kiválasztott faág. Nem mérgező a tölgy, bükk és a legtöbb gyümölcsfa ága. További játékszer lehet : WC-papír guriga, kartondoboz, mókuskerék, széna, szalma, makk, fenyőtoboz stb.
Kedvencünk lakóhelyét zajforrástól, huzattól, közvetlen napfénytől távol helyezzük el. Magashegységi származása miatt hőmérsékletre nem annyira érzékeny, a normál szobahőmérséklet megfelelő. Nyáron kertben is tarthatjuk őket a rágcsálók kerti elhelyezése című részben leírtaknak megfelelően.